BioShock: A történet

Régóta tervezem, hogy megpróbálom egy hosszabb írás keretében összefoglalni a BioShock történetét. Be kell valljam, hogy az első végigjátszás után még bőven maradtak sötét foltok, meg nem értett részletek. Tehát érdemes többször lemerülni a víz alatti városba, hogy megértsük az eseményeket, megfigyelhessük a legapróbb részleteket és utalásokat is. Sokan most azt gondolhatják, hogy egy játékot többször végigjátszani unalmas, ám a BioShock esetében ez nem így van. A fegyverek fejlesztése, a plazmidok nagy száma és a fantasztikus környezet miatt mindig lesz elég érdekesség. Csak nyitott szemmel kell járni és nem a leggyorsabb végigjátszásra törekedni. Az életkapszulák kikapcsolásával (1.1 patch) és hard nehézségi fokozat választásával pedig már igencsak komoly munka legyűrni az ellenfeleket, így már a kihívás hiánya sem lehet kifogás. Na de lássuk az írás tárgyát képező történeti szálat!

Az 1900-as évek elején Oroszországban született egy gyermek, aki az Andrei keresztnevet kapta. A forradalom idején szüleit elveszítette, s ő elutasítva a kommunista ideológiát úgy döntött, hogy az USA-ba menekül. Itt vette fel az Andrew Ryan nevet. Sikert sikerre halmozott, s ennek köszönhetően hamarosan milliárdos vagyonra tett szert. Az élete során azonban nem csak az iparba, hanem a kutatás, a feltalálás világába is belekóstolt. Úgy vélte, hogy az ember korlátlanul rendelkezhet a felett, amiért megdolgozott. Ez lett az egyik alapelve, s épp ezért nagyon rosszul érintette a New Deal program, mely vagyon-újraelosztást vont maga után. Az újabb megrendülést az okozta számára, amikor az egyik találmányát az emberiség segítése helyett a hadsereg akarta felhasználni életek kioltására. A Japánra ledobott 2 atombomba végleg elfordította az amerikai rendszertől, s ekkor határozta el, hogy létrehoz egy olyan várost, mely menedéket nyújt neki és a hasonlóan gondolkozóknak. Eldöntötte, hogy ezen a helyen csak az egyén fog számítani, mert a közösség teljesen független lesz az egyháztól, az országoktól és az addigi ideológiáktól is. Úgy vélte, hogy sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus nem jó, hiszen ezek csak az egyén elnyomására és a szabad akarat korlátozására törekednek.

„1919-ben elhagytam az országot, mely elhagyta a despotizmust a fényűzésért. A marxista lázadók egyszerűen elcseréltek egy hazugságot egy másikért. A cár ahelyett, hogy a saját munkájának gyümölcsét takarította volna be, mindünkét betakarította. Így aztán Amerikába mentem, ahol mindenki a maga ura lehet. Ahol az ember saját zseniéből, a saját izmaiból, a saját akaraterejéből profitálhat. Egy ideig azt hittem a Paradicsomra bukkantam. Azt hittem hátrahagytam Moszkva parazitáit. Azt hittem magam mögött hagytam a Marxista önzetlenek propagandáit és terveiket. De ahogy az ostoba németek keresztül döfték maguk Hitler kardján a birodalom jólétéért az Amerikaiak egyre többet, és többet néztek a mérgezett Bolsevik pohár fenekére, amit Roosevelt és az ő 'Új osztói' töltöttek ki. Így feltettem magamnak a kérdést, melyik országban van hely az olyanoknak, mint én? Olyanoknak, akik elutasítják a parazitákat és kétkedőket? Olyanoknak, akik hisznek a munka szentségében, a jogok sérthetetlenségében? És egy napon a válasz rám talált barátaim: nem volt ország az olyanoknak, mint én. Ekkor döntöttem el, hogy építek egyet."

Természetesen Ryan tudta, hogy egy ilyen közösségre felfigyelne a világ, és mindent megtennének a romba döntéséért. Ennek elkerülésére a várost rejtve, az óceán mélyén kell felépíteni. Hamarosan el is indult a gigantikus projekt, melyet egy fúrótorony készítésének álcázott. A valódi munka azonban a mélyben folyt. Az egyes elemek odajuttatása speciális technológiákat igényelt, de ez nem okozott gondot, hiszen a pénz és Ryan találmányai (víz kiszivattyúzása a kijelölt területről stb) segítségével rövid idő alatt elkészült a víz alatti település, mely a Rapture (Gyönyör) nevet kapta. Fantasztikus metróhálózatot építettek ki az egyes épületek között, s a „fúrótorony” helyére egy hatalmas világítótornyot emeltek. Rapture 1946 november 5-én nyitotta meg kapuit a kiválasztottak felé. A legnagyobb népességszám 1950 környékén mutatkozott.

Mi 1960-ban kapcsolódunk be az eseményekbe. Egy repülőn ülünk, mely viharba kerül és emiatt (ekkor még azt hisszük) lezuhan az óceánba. Szerencsére túléljük a katasztrófát, de a hideg víz nem túl sok jóval kecsegtet. Az égő roncsok között úszva fedezzük fel a világítótoronyszerű épületet. Szerencsére pár karcsapás után elérjük az épületet; végre szilárd talapzat van a lábunk alatt. Belépve a kapun lenyűgöző látvány tárul a szemünk elé, majd lesétálva a lépcsőkön, kiderül, hogy nem egy világítótoronyról, hanem valami egészen másról van szó. Hamarosan felfedezzünk egy tengeralattjáróra emlékeztető szerkezetet. Az ajtaja is nyitva áll, mintha csak ránk várna. A merülés során a batiszférában egy rövid film látható az Andrew Ryan által kigondolt grandiózus tervről, egy szabad városról, ahol nincsenek se istenek, se királyok, ahol csak az ember számít.

„… valami mást választottam. A lehetetlent választottam. Én ... Rapture-t választottam. A város ahol a művészek nem félik a cenzort. Ahol a tudósokat nem állítja meg holmi erkölcs. Ahol a nagyszerűt nem gátolják a kicsik. És verejtékkel a homlokodon, Rapture a te városod is lehet."

A videó biztatónak tűnik, s a batiszféra ablakain kinézve látható fantasztikus panoráma is nyugalommal tölt el minket, azonban a megérkezés utáni fogadtatás már nem ilyen rózsás, hiszen Ryan egyből meggyanúsít minket, hogy CIA vagy FBI ügynökök vagyunk. Ezt követően egy magát Atlasnak nevező polgár üzen nekünk rádión, s a segítségünket kéri. Elmondja, hogy a családja egy tengeralattjáróban rekedt, és a splicer-ek (az ott élő elváltozott beteg emberkék) miatt nem tudja őket kiszabadítani, ezért arra kér minket, hogy jussunk el a Neptune'S Bounty-ba, ahol a tengeralattjáró van, mert mi vagyunk az egyetlen esélye, hogy a családját viszont láthassa.

„A családom egy tengeralattjáróban van, elrejtve a Fontaine halászat alatt. Ott találkozunk.”

Rögtön elindulunk az útmutatásoknak megfelelően. A hanganyagokból, a plakátokból hamarosan megtapasztaljuk, hogy a város pusztulás határán áll. A víz mindenhonnan szivárog, de ez a probléma eltörpül az átváltozott lakókhoz képest. A hátrahagyott hangüzenetekből világosan kiderül, hogy mi okozta a város végzetét. Röviddel a település alapítása után Bridgette Tenenbaum, a bevándorlók egyike, aki különösen érdekelt volt a tudományok terén összeakadt egy halásszal a Neptun's Bounty területén, aki természetellenes módon, korábbi sérülése ellenére visszanyerte az ujjai mozgatása feletti hatalmat. Mint kiderült, egy tengeri csiga harapta meg. Tenenbaum kisasszony utána is járt az esetnek, a csigát (melyet a halász megőrzött) tüzetes vizsgálatoknak vetette alá, s különös felfedezés tett: a csiga szabadon modifikálható őssejteket különít el. Az anyagot elnevezték ADAM-nak és különféle módosításokat hajtottak rajta végre. Segítségével rengeteg plazmidot készítettek, melyek természetfeletti képességekkel ruházták fel a használókat. Az ADAM felhasználásával kiküszöbölték a szépséghibákat és hihetetlen gyorsan regenerálták a sérüléseket.

„Miért használnál öngyújtót, amikor ujjbegyeidből lángok csapnak fel, mutatóujjaddal lehűtheted italodat, akaratoddal tárgyakat mozgathatsz, megjelenésedet pedig bármely imádott színész vagy színésznő formájára alakíthatod?”

Az ADAM nagyon gyorsan meghatározó szerepű lett a társadalomban, s olyan nagy volt az igény, melynek kielégítése során a faj kihalt. Az utánpótlás tehát elakadt, az emberek kénytelenek voltak beérni annyival, amennyit eddig felhalmoztak. A verseny tehát elindult, és rövidesen háborúvá fajult. Két csoport szerveződött, s a felek az ADAM-ot akarták felhasználni, hogy legyőzzék a másikat. Az ADAM megszerzésére hozták létre a Hugicákat (Little Sisters), ezeket a 8-9 évesnek kinéző kislányokat. Ők a holtakból igyekszenek kinyerni az értékes anyagot, méghozzá a legszörnyűbb módon, amit eddig láthattunk bárhol. A gyerekek egy hatalmas fecskendővel közlekednek, és ahol kiszimatolják az ADAM jelenlétét egy holttestben, ott megállnak, kiszívják a holt vérét, és lenyelik. Az ADAM-mal módosított bélrendszerük ezt egy másik anyaggá alakítja, amit EVE -nek hívnak. Jó tudni, hogy az ADAM-ot nem tartalmazó holttestet „Angel”-nek hívják. Annak ellenére, hogy kislányokról van szó, ne higgyük, hogy védtelenek. Hatalmas monstrumok vigyáznak rájuk. Ők a Big Daddy-k, akik szorosan mellettük vannak. Nehéz búvárruhát viselnek, de ennek ellenére meglepően gyorsak. Egyik kezükben fegyvert viselnek, mellyel könnyedén széttrancsírolják az ellenségüket. Szerencsére addig nem támadnak, még nem adunk rá okot. Mivel az ADAM-ra szükségünk van, s ezt csak a Little Sisterektől tudjuk megszerezni, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a konfliktus egy Big Daddy-vel. Ha legyőztük a búvárruhás fickót, akkor választhatunk, hogy életben hagyjuk a kislányt vagy sem. Utóbbi esetben több ADAM-hoz jutunk. Ha humánusak vagyunk akkor viszont Tenenbaum macikba rejtett ajándékokat juttat nekünk.

A Ryan ellenes csoportot Fontaine vezette, aki remek előrelátással és stratégiai érzékkel rendelkezett. És hatalomvággyal. Eleinte a csempészet révén gyarapította vagyonát. A fő csempészárú a Biblia és a kereszt lett. Fontaine hamar kiépítette helyi hatalmi körét és kezdőtőkéjét, egyfajta csempészháborút vívott Ryan-nel, aki felfigyelt a "tiltott" tárgyak jelenlétére. De Fontaine többet akart! Le is csapott egyből, mikor Tenenbaum vázolta az ADAM-ban rejlő lehetőségeket. Egy olyan városban, ahol a világ elitje (vagyis inkább azok, akik a világ elitjének tartják magukat) él, nem szűnik meg a versengés. Sőt, még kétségbeesettebb próbálkozásokat hajtanak végre arra, hogy kitűnjenek a többiek közül. Ez tökéletes táptalajt jelentett a genetikai modifikációkkal való kísérletezésre. Fontaine persze azonnal ráharapott a kedvező üzleti lehetőségre, s megalakult a Fontaine Futurisztika, melynek égisze alatt Tenenbaum tovább kutatta az ADAM-ben rejlő lehetőségeket, Fontaine pedig egyre nagyobb befolyásra tett szert. Andrew Ryan itt követte el az első komolyabb hibát. Tanácsnokai minden próbálkozása ellenére hagyta kibontakozni az új piacágat - ezáltal Fontaine olyan hatalomra tett szert, melyet már nem lehetett megállítani. A túlzott használat azonban durva mellékhatásokat okozott. A függők eltorzultak, teljesen kivetkőztek emberi énjükből, s a végén ember feletti képességekkel rendelkező mutánsokká váltak. Megtudjuk, hogy Fontaine nem sokkal később életét vesztette. Egyesek szerint csak eltűnt. Mindenesetre ez Ryan-ank jól jött: egyből államosította a Fontaine Futurisztikát.

Az ADAM jótékony hatásaival mi is korán megismerkedünk, mert Atlas tanácsára már az kezdő pályán beadjuk magunknak az első adagot.

Amikor eljutunk oda, ahova kérte Atlas, Ryan megfenyeget minket, hogy ne segítsünk neki, különben baj lesz. Az ezt követő percekben látjuk, hogy Atlas igykeszik kiszabadítani családját,de  Ryan intézkedik, odaküld pár splicert, ezért le kell menni segíteni neki. Mire odaérünk, Ryan felrobbantja a tengeralattjárót, Atlas családjából pirítós lesz. Ezután Atlas bosszút esküszik, tehát az új célpont Ryan, akivel végezni kell. Hamarosan eljutunk a játék egyik legszebb pályájára Arcadiába, ami egy hatalmas erdő az óceán alatt. Itt ismerkedünk meg Langford botanikusnővel, akiről kiderül, hogy nincs túl jó viszonyban Ryan-nel.

„Ma Árkádia zárva volt mindenkinek kivéve a fizető vendégeket. Az ember felbérel, hogy építsek egy erdőt a tenger mélyére aztán a sétát a fák között luxussá teszik. Ryan megkérdezte 'Ne legyen képes a farmer eladni az ételét? A fazekasnak nem lenne joga a fazékjai fizetségére?' Leálltam vitatkozni az emberrel, aztán világossá vált ki írja alá a csekkjeim. Egy rosszabb van a képmutatónál, a munkanélküli képmutató.”

A hátrahagyott hangüzenetekből megtudjuk, hogy Langford korábban a fák lombtalanítására dolgozott ki módszereket, itt Rapture-ben pedig a halott fák feltámasztását tűzte ki célul. Árkádia valóban meseszép lett: rengeteg fa, virágok és még egy patak is található benne. A gyönyörködést azonban be kell fejezni, mert Atlas figyelmeztet minket:

„Nem vagyok botanikus, de azt hiszem Ryan épp most ölte meg Árkádiát...bele tett valami ocsmányságot a levegőbe. A tenger mélyén, öcskös. Minden oxigén a fákból jön. Nincs fa, nincs oxigén. Adj egy percet, kiötlök valamit … vagy visszahozzuk azokat a fákat...vagy örök vendég leszel. „

Atlas tanácsára elindulunk megkeresni Langford-ot, hiszen Árkádia fáit ő ültette, ezért mindent meg fog tenni a megmentésükért. Közben megtudjuk, hogy a kutatónő már régóta dolgozik egy elegyen, mely megvédi a fákat.

„Huszonöt éve ölök fákat. A 20-as években a Berkeleyn. A japánoknak Iwo Jimánál. De a sírból vissza, még soha nem hoztam egyet sem. Megcsináltam. Anyuci megépíti az első Frankenstenerdőjét. A kis találmányomat a Lazarus Vektor névre keresztelem. Talán ez feltámasztja az öreglány karrierjét hamvaiból és a fákat szintúgy…”

A tudós csak abban az esetben segít nekünk ha összegyűjtjük a vektor összetevőit. Mikor a rózsabimbót is megszerezzük és elküldjük a csőpostával, indulhatunk Langford irodájába. Itt szörnyű dolog történik: Ryan az egyezség felbontására hivatkozva végez a Langforddal. „Julie, üzletet kötöttünk, maga és én, nem igaz? A pénz gazdát cserélt. Engedje meg, hogy felolvassak az egyességbôl... Harmadik rész, Negyedik paragrafus: Mr. Ryan?” Szerencsére azonban a receptet és az összetevők egy részét a széfjébe zárta, így nincs még veszve semmi. Azonban a további összetevőket egyedül kell megtalálnunk és a vektort is nekünk kell elkészíteni. Az idő viszont sürget. Atlas tanácsára átmegyünk a Farmerek Piacára a hiányzó alkotórészekért. „Árkádia egy nagy hely, de általában vidéki. Ha valami különlegeset keresel, a helyedben a farmerek piacán nézném először.”

Természetesen útközben is számos splicer támadást kell kivédenünk. Az eltorzult emberek mindenütt ott vannak. Ha szerencsésen összegyűjtöttük az alkotókat akkor egy feltaláló gép segítségével elkészítjük a vektort és visszarohanunk Langford laborjába, hogy a légpárásító gépbe öntsük az elegyet. "Megvan minden összetevô a Lazarus Vektorhoz? Ha igen, legjobb ha rögtön odasietsz egy feltaláló géphez. Aztán, irány vissza Langford laborjába és tedd az egész kotyvasztott löttyöt a légpárásítóba. Egy szempillantás alatt feltisztítja majd ezt a ködöt."

A plazmidok egy újabb mellékhatása is kiderül az egyik hátrahagyott hangüzenetből: sokan szellemeket kezdtek el látni. „Őrültek. Lázadások. És most vérző szellemek. Hát nem csodás Rapture-ben élni?”Mi is újabb szellemeket látunk Arcadiában.

A következő fontos helyszín Fort Frolic. Itt találkozunk Sander Cohen-nel, aki a továbbhaladáshoz szükséges kulcsot birtokolja. Az elborult elméjű művésznek elkészítjük művét, melyhez embereket kell minnél brutálisabban eltenni láb alól, majd fényképezőgépünkkel megörökíteni a hullájukat. Cohen tartja a szavát és indulhatunk is Hephaisztoszba Ryan irodájába.

Még jó pár ellenség vár ránk, de viszonylag hamar eljutunk az alapító irodájához. Amikor Ryan felismeri, hogy nem tud velünk leszámolni, úgy dönt aktiválja a város önmegsemmisítő rendszerét. Még pár méter és Ryan előtt állunk. Elmondja nekünk, hogy rabszolgák vagyunk csupán, s mindenben Atlasnak engedelmeskedtünk. Sőt ő is tud irányítani minket. Ezt Ryan prezentálja is, sőt ő maga ad utasítást a megölésére. Egy golfütővel végrehajtjuk a feladatot. Ezzel kezünkben Ryan genetikai kulcsa, s sikerül leállítani a város önmegsemmisítési programját. Ám ekkor váratlan fordulat történik, hiszen kiderül, hogy Atlas valójában a halottnak  gondolt Fontaine, és egészen eddig bábuként mozgatott minket. A baleset sem volt véletlen: minden meg volt tervezve, s a mi feladatunk Ryan elpusztítása, s Fontaine hatalomra segítése volt. Azt is megtudjuk, hogy Ryan az apánk volt, de létezésünkről ő maga sem tudott. Egy táncosnőt bízott meg Fontaine, hogy csavarja el Ryan fejét és essen tőle teherbe. Miután ez megtörtént Fontaine kihalászta belőle a megtermékenyített petesejtet, és elkezdődött a kitenyésztésünk Mindezt azért, mert Ryan a háború vége felé előszeretettel alkalmazott genetikai kódolást különböző kritikus rendszereken. Fontaine tudta, hogy ebből még baj lehet, s ez megnehezítheti a tervét. A győzelemhez, hogy övé legyen Rapture irányítása, Ryan leszármazottja kell, mivel a kulcsot csak mi tudjuk használni, Amikor megszülettünk plazmidokkal serkentették a növekedésünket, hogy minél hamarabb meglegyen az áhított fegyver, az alvó ügynök, aki hamis emlékeit éli, mígnem a szükség úgy hozza, hogy be kell vetni. A legfontosabb, hogy két kódot ültettek a tudatunkba. Az első a "Would you kindly" kifejezés, melynek hatására a kérés tárgyát feltétlenül elvégezzük, akár akaratunk ellenére is. A Sárga Kód pedig az elvégzett feladat utáni hidegre tételünket szolgálja: hatására leáll a szívverés.

„Szép munka, öcskös! Ideje befejezni ezt a kis maszkabált. Nincs Atlas, kölyök. Sose volt. Tudod barátom, az én szakmámban az ember különböző szerepekbe búj. Az ördögbe is, még kínait is játszottam hat hónapig. De jó haver voltál, szóval azt hiszem tartozom egy kis őszinteséggel. A nevem Frank Fontaine. Azt kell mondjam sok üzleti partnerem volt már, de te... Persze a tény, hogy genetikailag arra képeztek ki, hogy úgy ugass ahogy fütyülök mikor meghallod, hogy 'lennél szíves' az kicsit megváltoztatja a dolgokat, de így is... Amint az a gép befejezi a folyamatot a genetikai kulcson amit épp most szereztél meg Ryantől, az enyém lesz Rapture, tetőtől talpig. Barát voltál, de tudod mit mondanak... Sose keverd az üzletet a barátsággal. Kösz kölyök, mindenért... Ne felejts el elköszönni Ryantől a nevemben is.”

A meglepedségből alig felocsúdva Tenenbaum szólít meg minket. „Üdv ismét itt, fiú. Üdv a városban ahol születtél. Mérges vagy Fontaine-re igaz? Most már tudod az igazságot. Az ő fegyvere vagy. Visszahoztak Rapture-be, hogy megmentsd. Azt mondják egy élet is a világot mentheti meg. Építettem egy helyet a kicsinyeknek, de a megmentőjük te vagy. Megállsz itt, vagy elviszed őket erről a szörnyű helyről egyszer s mindenkorra? Olyan sok ártatlan és a vérük a te lelkeden szárad. Tudom, hogy ez szégyen. Mikor számolunk bűneinkért? De ezt most félre kell tennünk, a munka nem vár. Míg aludtál, eltűntettem párat Fontaine elmekontrolljaiból. Az irányítása többé nem teljes, de még mindig írhat kellemetlen sorokat. Sokat megmentettél a kicsinyeim közül. Tartozom eggyel. Sok bűnt elkövettél. De még talán megválthatod magad”.

Tehát még van esély kijavítani a hibát, azonban még mindig befolyásolja cselekedeteinket Fontaine. Meg is próbál minket eltenni láb alól, de mivel az elmekontroll már nem teljes, ez nem sikerül neki.

„És most összejöttél Tenenbaumal, mi, öcsi? Igazi anyafarkas. Jól van, ami jó az jó, öcsi, de...ölesd meg magad egy Big Daddy-vel, ha lennél szíves. Mi? Azt mondtam lennél szíves megöletni magad egy Big Daddy-vel. Á. Úgy látszik az anyafarkas becsavarta a villanykörtét az agyadba. Ha erre a dallamra nem táncolsz, van más is.”

Kiderül, hogy Dr. Suchong készítette az agyunkat és ő tanította meg Fontaine-t az irányításunkra. A játék további részében sikerül megszabadulnunk Fountain irányításától teljesen. Ehhez Suchong laborját kell felkeresnünk az ellenszerért. Végül pedig egy Hugica segítségével sikerül eljutnunk Fontaine-hoz. Ehhez azonban Big Daddy-vé kell válnunk, tehát nem kis időbe telik mire összegyűjtjük a szükséges „ruhadarabokat”. Az utolsó pályán leszámolunk Fontaine-nel, a végső csapást a Little Sister-ök mérik rá, majd a három befejezés egyikét láthatjuk a monitorunkon.

Ha mindig megmentettük a Hugicákat, akkor happy endet kapunk. A csajok megkapják a normális élet lehetőségét (egyetem, házasság), s mi sem maradunk magunkra öregkorunkra.

Ha mindig megöltük a Little Sister-eket akkor a rossz befejezés képeit láthatjuk a monitorunkon. Ebben az esetben a splicerek segítségével a Föld lerohanásába kezdünk bele.

Ha néha jók, néha rosszak voltunk, akkor a semleges végkifejletet láthatjuk: ez a videó megegyezik a rossz befejezésével, de a narrátor (Tenenbaum) más hangsúllyal mondja el a szöveget.

Figyelem a Videók menüben mind a három befejezés megtekinthető!!!

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.21. 19:34 Balázs köszi!!!!   angolom tök nulla,igy végre értem mi a szitu.....   köszikE!!!!!!

2011.05.23. 22:00 Rudi Ha jól értem elég drámai a történet, egy gonosz ember fegyvere vagyunk (Fontaine) aki megöleti velünk Ryant, ennek a fantasztikus világnak a megálmodóját és megvalósítóját. Akár,hogy nézem az egy szomorú történet így . Ha Ryant megmenthettük volna és úgy csinálhattuk volna ki Fontaint az szebb befejezés lett volna.

2011.02.08. 20:00 Ádám Köszönöm szépen :) ezel nekem nagyon sokat segítetél.

2011.01.31. 20:59 Vgr Nagyon nagyon köszi...már rohadtul érdekelt mi a történet de sose értettem meg az egészet..

2009.03.22. 20:19 Gábor Köszi a történetet

2009.01.30. 14:09 Saxicola Helló! Kiegészítettem. Kössz, hogy figyelmeztettél.

2009.01.29. 17:41 sudoku Azt irod 3 befejezés van de csak 2 irtál le :D amugy jó a sztori köszi érte!